"Lóg a szegen…egy napra
Nem így terveztem, maradjunk ennyiben. Az igaz, hogy már szerda este úgy éreztem, azt hiszem az elmúlt két hónap alatt először, hogy szó szerint megpusztulok egy sütiért. Erős voltam ugyanakkor, mert ugye szerencsére süti nem volt itthon, de volt keksz csoki stb..de nem csábultam el.
Aztán csütörtökön meglátogatott egy 1000 éve jó barátom, aki elég nehéz napokat él mostanában. Mivel a története sajna nem új számomra, sokat nem tudok hozzátenni, gondoltam töltődjünk fel, kis melegfürdő, szauna, harapjunk valamit. No, de az első kettőt kilőtte a betegsége meg a szakadó eső. Maradt a harapjunk valamit. Háááát haraptunk…Sokat hallottam már a Kakas étteremről, ami tőlünk 9 percnyire van kocsival Pestlőrincen. Hát elmentünk…
Ha most ez egy étteremkritikusi blog lenne, kb 3 oldalt írnék erről a helyről, de mivel életmódizunk maradjunk annyiban, hogy Tökéletes, így nagybetűvel. Azt sem részletezem, hogy mit ettem, de a vége süti volt.
Aztán jött az este, amikor Kati barátnőmmel ültük meg az elmaradt karácsonyi vacsoránkat a Vakvarjúban. Ezt sem részletezem, bár a Kakas után meg kell, hogy mondjam itt nem voltam annyira elájulva.
Szóval nem épp életmódis étkezésről szólt a tegnapi nap.
És akkor ismét egy kis visszatekintés, hogy ez miért is fontos fordulópont most nekem.
Sok- sok diétában ott buktam meg, hogy ha elcsúsztam, akkor nem álltam fel, ott maradtam, mindent feladtam, sutba dobtam, nem törődtem, lesz..tam, nem folytattam, kiakadtam, kudarcot vallottam. Tudtam, hogy vannak nehezebb napok, tudtam, hogy egy vétkes nap nem a világ, mégis mindig eltört, megrepedt valami, ami miatt széthullott az elmélet, a gyakorlatról nem is beszélve. A diéta számomra kedvelt elemei, mint délelőtti gyümölcsevés, finom saláták , szintén a sutban végezték.
Most ezt is másképp szeretném. Igen, ez a nap nem ment jól, igen elcsúsztak az elvek, meginogtam, de nem fogom feladni, sutba dobni, lesz..ni, kiakadni, kudarcként megélni. Erőt kovácsolok belőle, megmutatom magamnak, hogy képes vagyok ebben is változni. Jó érzés nem megállni, jó érzés nem összedőlni, jó érzés bizakodva előre nézni, és azzal foglalkozni mi van most, mi lesz holnap, és örülni annak, hogy vannak ,akik mellettem állnak, akik velem együtt mozdulnak, akik kezet nyújtanak, ha épp fáradok, akik elköteleződnek velem együtt egy életmódisabb élet mellett.
De jó :) :) :)"
Nem így terveztem, maradjunk ennyiben. Az igaz, hogy már szerda este úgy éreztem, azt hiszem az elmúlt két hónap alatt először, hogy szó szerint megpusztulok egy sütiért. Erős voltam ugyanakkor, mert ugye szerencsére süti nem volt itthon, de volt keksz csoki stb..de nem csábultam el.
Aztán csütörtökön meglátogatott egy 1000 éve jó barátom, aki elég nehéz napokat él mostanában. Mivel a története sajna nem új számomra, sokat nem tudok hozzátenni, gondoltam töltődjünk fel, kis melegfürdő, szauna, harapjunk valamit. No, de az első kettőt kilőtte a betegsége meg a szakadó eső. Maradt a harapjunk valamit. Háááát haraptunk…Sokat hallottam már a Kakas étteremről, ami tőlünk 9 percnyire van kocsival Pestlőrincen. Hát elmentünk…
Ha most ez egy étteremkritikusi blog lenne, kb 3 oldalt írnék erről a helyről, de mivel életmódizunk maradjunk annyiban, hogy Tökéletes, így nagybetűvel. Azt sem részletezem, hogy mit ettem, de a vége süti volt.
Aztán jött az este, amikor Kati barátnőmmel ültük meg az elmaradt karácsonyi vacsoránkat a Vakvarjúban. Ezt sem részletezem, bár a Kakas után meg kell, hogy mondjam itt nem voltam annyira elájulva.
Szóval nem épp életmódis étkezésről szólt a tegnapi nap.
És akkor ismét egy kis visszatekintés, hogy ez miért is fontos fordulópont most nekem.
Sok- sok diétában ott buktam meg, hogy ha elcsúsztam, akkor nem álltam fel, ott maradtam, mindent feladtam, sutba dobtam, nem törődtem, lesz..tam, nem folytattam, kiakadtam, kudarcot vallottam. Tudtam, hogy vannak nehezebb napok, tudtam, hogy egy vétkes nap nem a világ, mégis mindig eltört, megrepedt valami, ami miatt széthullott az elmélet, a gyakorlatról nem is beszélve. A diéta számomra kedvelt elemei, mint délelőtti gyümölcsevés, finom saláták , szintén a sutban végezték.
Most ezt is másképp szeretném. Igen, ez a nap nem ment jól, igen elcsúsztak az elvek, meginogtam, de nem fogom feladni, sutba dobni, lesz..ni, kiakadni, kudarcként megélni. Erőt kovácsolok belőle, megmutatom magamnak, hogy képes vagyok ebben is változni. Jó érzés nem megállni, jó érzés nem összedőlni, jó érzés bizakodva előre nézni, és azzal foglalkozni mi van most, mi lesz holnap, és örülni annak, hogy vannak ,akik mellettem állnak, akik velem együtt mozdulnak, akik kezet nyújtanak, ha épp fáradok, akik elköteleződnek velem együtt egy életmódisabb élet mellett.
De jó :) :) :)"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése